A szatmári béke és következményei
A romhányi vereség (1710) és a pestis után a helyzet reménytelenné vált. Károlyi Sándor kuruc vezér tárgyalásokat kezdett Pálffy János császári tábornokkal, míg Rákóczi hiába reménykedett I. Péter cár támogatásában.
A szatmári béke (1711) reális kompromisszumot jelentett. A Habsburg uralkodó garantálta a rendi jogokat, biztosította a protestáns vallásszabadságot és amnesztiát adott a felkelőknek. Megszüntették az Újszerzeményi Bizottságot is.
A béke azonban nem állította vissza a szabad királyválasztást és az ellenállási záradékot. Magyarország a Habsburg Birodalom része maradt, de jelentős önállóságot megőrzött - ellentétben Csehországgal, amely 1620 után örökös tartomány lett.
II. Rákóczi Ferenc nem fogadta el a békét és emigrációba vonult. Rodostóban halt meg 1735-ben, hamvait pedig 1906-ban hozták haza a kassai dóm altemplomába.
Értékelés: Bár katonai vereség volt, a szabadságharc megőrizte Magyarország rendi dualizmusát és kivívta a vallásszabadságot.