A társadalom szerkezete és jogrendszer
A pestis utáni munkaerőhiány komoly problémákat okozott - az urak elkezdték elcsábítani egymás jobbágyait. Nagy Lajos 1351-ben törvényekkel rendezte ezt a káoszt, és ezek a döntések évszázadokra meghatározták Magyarországot.
Az ősiség törvénye (aviticitas) szerint a birtokokat nem lehetett eladni, csak apáról fiúra örökölni. Ha egy nemzetség kihal, a birtok visszaszállt a királyra. A kilencedtörvény kötelezővé tette a tized beszedését, ami a köznemesek érdekeit védte.
A legfontosabb változás az "egy és ugyanazon nemesség elve" volt. Ettől kezdve minden nemes - legyen szegény vagy gazdag - ugyanazokat a jogokat élvezhette. Persze ez nem jelentette, hogy egy köznemes egyenlő lett volna egy báróval, de jogilag igen!
A jobbágyság is egységesült: személyükben szabadok voltak, költözködési joggal rendelkeztek, és örökölhették telküket. Az államnak kapuadót, az egyháznak tizedet, a földesúrnak pedig cenzust, kilencedet és robotot fizettek.
Megjegyzés: Ezek a törvények olyan alapokat raktak le, amelyek a mohácsi vészig, sőt azon túl is meghatározták a magyar társadalom működését.