Életszínvonal-politika és "gulyáskommunizmus"
Kádár okosan cserélt: a politikai szabadság korlátozásáért jobb életkörülményekkel kárpótolta a lakosságot. Panel lakótelepek épültek a nagyobb városokban (Budapest, Miskolc, Pécs, Győr), és az emberek a faluról a városokba, a mezőgazdaságból az iparba vándoroltak.
A tartós fogyasztási cikkek (hűtő, mosógép, tévé) száma nőtt a családokban. A "második gazdaság" - vagyis a hivatalos munka melletti többletmunka - lehetővé tette a magasabb életszínvonalat. A háztáji gazdálkodás is engedélyezett lett.
Az 1973-as olajválság után Magyarország külföldi kölcsönöket vett fel az életszínvonal fenntartásához. Így lett az ország a "legvidámabb barakk" és a gulyáskommunizmus hazája - bár a hiánygazdaság miatt gyakran szűkös volt a választék.
Fontos: A "legvidámabb barakk" kifejezés arra utalt, hogy Magyarország a szocialista táborban viszonylag jobb körülményeket biztosított.
Pártállami diktatúra működése
Bár enyhébb volt a légkör, a pártállami diktatúra alapjai megmaradtak. A választások nem voltak szabadok, az országgyűlés csak formálisan működött - a valódi döntéseket az MSZMP központi vezetése hozta.
Csak az állampárt által irányított szervezetek működhettek. Az MSZMP ifjúsági szervezetei (KISZ és Úttörő Szövetség) a marxista nevelés eszközei voltak. A rendszerellenes tevékenységért továbbra is börtön járt, és az ÁVH helyett besúgóhálózatok működtek.