A tragédia kibontakozása és üzenete
A híres erkélyjelenet után a fiatalok titokban összeházasodnak Lőrinc barát segítségével. Ám a fordulópont hamar bekövetkezik: Tybalt megöli Mercutiót, Rómeó pedig bosszúból Tybaltot, ezért Mantovába száműzik.
Júlia kétségbeesésében álomitalt iszik Lőrinc baráttól, hogy elkerülje a Parisszal való házasságot. A terv az, hogy Rómeó visszajön és együtt szöknek meg. De a levél, ami erről szólt volna, pestisjárvány miatt nem jut el hozzá, így Rómeó azt hiszi, Júlia meghalt.
A kriptában játszódó végső jelenetben Rómeó mérget iszik Júlia holtteste mellett, aki felébredve Rómeó tőrével végez magával. Haláluk hatására a két család végre kibékül - de ez már túl késő.
A mű két világképet állít szembe: a középkori feudális rendet (szülői akarat, családi hűség) és a reneszánsz szellemét (szabad párválasztás, egyéni boldogság). Shakespeare azt üzeni, hogy a régi rend még túl erős, ezért a fiatalok szerelme csak a halálban válhat örökkévalóvá.
Megjegyzés: A darab szereplői tisztán csoportosíthatók: vannak a régi rend képviselői, az új szellemiség hívei, és a kettő között lavírozók.