Mássalhangzók alapjai és hasonulás
A mássalhangzók olyan beszédhangok, amelyeket csak magánhangzóval együtt tudunk kiejteni. Keletkezésük során a levegő útjában valamilyen akadály áll - például a fogunk, az ínyünk vagy az ajkunk.
A mássalhangzókat többféleképpen csoportosíthatjuk. Képzés módja szerint vannak zárhangokok (p, t, k), réshangokok (f, sz, s) és pergőhangokok (r). Képzés helye szerint beszélhetünk ajakhangokról (m, b, p) vagy foghangokról (n, d, t).
A hasonulás a legfontosabb mássalhangzótörvény. Ilyenkor két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik megváltoztatja a másikat. Részleges hasonuláskor például a "megfoglak" szót "megfoglak"-nak ejtjük, mert a zöngétlen 'f' hatására a 'g' is zöngétlenné válik.
Tipp: A hasonulás lehet jelölt (írásban is látszik) vagy jelöletlen (csak a kiejtésben változik).