Az utolsó színek és a mű lezárása
A XIV. eszkimó színben már csak a megélhetés az egyetlen eszme. Újabb jégkorszak köszöntött be, és a tudomány nem tudta megmenteni a világot. Az emberi élet állattá silányulással és erkölcsi elkorcsosulással jellemezhető, a fő érzelmek a félelem és az éhség.
A XV. záró keretszínben Ádám felébred az álomból és öngyilkosságot fontolgat, mint a szabad akarat bizonyítékát. Ám Éva bejelenti, hogy gyermeket vár: "Anyának érzem, óh, Ádám magam." Ez megváltoztatja Ádám döntését.
Az Úr megjelenésekor Ádám három kérdést tesz fel: van-e túlvilág, van-e fejlődés a történelemben, és a jószándék elnyeri-e jutalmát? Az Úr nem válaszol, csak útmutatást ad: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"
A mű szereposztása végül tisztázódik: Éva a közvetítő az anyagi és szellemi világ között, Lucifer "egy gyűrű a mindenségben" - a kétely mint mozgatórugó, Ádám pedig a küzdés megtestesítője.
Tudtad? A művet 1883-ban mutatták be először a Nemzeti Színházban, 30 nyelvre fordították le, és Zichy Mihály, majd Kass János készített hozzá híres illusztrációkat.