Madách Imre és műve bemutatása

Madách Imre neve szorosan összefonódik egyetlen nagy művével, Az ember tragédiájával, bár írt más drámákat is (Mózes, A civilizátor) és kiadott egy verseskötetet Lantvirágok címmel. A 19. századi romantika képviselőjeként alkotta meg ezt a világirodalmi jelentőségű művet.

Az ember tragédiája műfajilag drámai költemény, ami nem színpadra szánt, hanem párbeszédes formában megírt verses dráma filozófiai tartalommal. Ez a második ilyen típusú mű a magyar irodalomban Vörösmarty Csongor és Tünde című alkotása után.

A mű kettősségét a történelmi háttér magyarázza: a bukott szabadságharc és megtorlás időszakában íródott. A liberalizmus eszméiből való kiábrándulás és a romantikáért való lelkesedés ellentmondása hozta létre azt a feszültséget, ami végigvonul az egész műven. Ádám a hitet, Lucifer pedig a kételkedést képviseli.

Jó tudni: A mű 15 színből áll: 4 keretszín $1-3. és 15.$ bibliai helyszíneken, valamint 11 történeti álomszín $4-14.$ különböző korokban és helyeken.

A római és bizánci színek világa

A VI. római szín egy olyan korszakot mutat be, ahol már nincs vezető eszme, csak a hedonizmus uralkodik. Ádám Sergiolus, Éva Júlia, Lucifer pedig Milo alakjában jelenik meg. Itt az érzéki örömök hajszolása jellemzi a kort, miközben feltűnik egy új eszme: a kereszténység Péter apostol személyében.

A VII. konstantinápolyi szín a testvériség eszméjét mutatja be, de már eltorzult formában. Ádám Tankréd keresztes lovag, Éva Izóra apáca, Lucifer pedig Tankréd fegyvernöke. A vallás és szeretet nevében gyilkolnak, eretnekégetések zajlanak.

A VIII. prágai szín a tudomány eszméjét képviseli Kepler személyében, de itt is problémák vannak. A világ még nem érett a tudomány befogadására, ezért Kepler áltudományból - horoszkópkészítésből és csillagjóslásból - tartja el magát.

Fontos: Minden történeti színben ugyanazok a szereplők jelennek meg más-más alakban, de mindig felismerhető karakterükből adódóan.

Az utolsó színek és a mű lezárása

A XIV. eszkimó színben már csak a megélhetés az egyetlen eszme. Újabb jégkorszak köszöntött be, és a tudomány nem tudta megmenteni a világot. Az emberi élet állattá silányulással és erkölcsi elkorcsosulással jellemezhető, a fő érzelmek a félelem és az éhség.

A XV. záró keretszínben Ádám felébred az álomból és öngyilkosságot fontolgat, mint a szabad akarat bizonyítékát. Ám Éva bejelenti, hogy gyermeket vár: "Anyának érzem, óh, Ádám magam." Ez megváltoztatja Ádám döntését.

Az Úr megjelenésekor Ádám három kérdést tesz fel: van-e túlvilág, van-e fejlődés a történelemben, és a jószándék elnyeri-e jutalmát? Az Úr nem válaszol, csak útmutatást ad: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"

A mű szereposztása végül tisztázódik: Éva a közvetítő az anyagi és szellemi világ között, Lucifer "egy gyűrű a mindenségben" - a kétely mint mozgatórugó, Ádám pedig a küzdés megtestesítője.

Tudtad? A művet 1883-ban mutatták be először a Nemzeti Színházban, 30 nyelvre fordították le, és Zichy Mihály, majd Kass János készített hozzá híres illusztrációkat.