Foszfatidok - a sejthártyák építőkövei
A foszfatidok (vagy foszfolipidek) különleges tulajdonsággal rendelkeznek: amfipatikusak, vagyis kettős oldódásúak. Molekulájukban a glicerinhez két zsírsav és egy foszforsav kapcsolódik, gyakran egy nitrogéntartalmú résszel együtt.
Ezeknek a molekuláknak van egy hidrofób (vízkerülő) "farka" és egy hidrofil (vízkedvelő) "feje". Ez teszi lehetővé, hogy membránokat vagy micellákat képezzenek - a fejek a víz felé, a farkok pedig egymás felé néznek.
Ez a tulajdonság teszi őket a sejthártyák legfontosabb alkotóelemeivé. A sejthártya, a sejtmag membránja, a mitokondriumok - mind foszfatidokból épülnek fel. A legegyszerűbb foszfatid a foszfatidsav, de a legismertebb talán a lecitin foszfatidil−kolin.
A foszfatidok kétrétegű hártyát alkotnak, ami lehetővé teszi a sejtek számára, hogy elkülönüljenek a környezetüktől, és szabályozzák, mi kerülhet be és ki a sejtből.
🧬 Tudtad? A sejthártya nem statikus fal - folyamatosan mozog és változik, mint egy "folyékony mozaik"!