A vegyesházi királyok kora (1301-1526)

Amikor 1301-ben meghalt III. András, Magyarország hirtelen "árva" lett - az Árpád-ház férfiága kihalt. Ez nem kis káoszt okozott, mert három trónkövetelő is jelentkezett egyszerre, mintha egy középkori reality show-ban lennénk!

Premysl Vencel cseh támogatással, Bajor Ottó német háttérrel, és Anjou Károly (később Károly Róbert) a pápa áldásával indult a trónért. A verseny Károly Róbert javára dőlt el, aki 1308-ban lett király, majd 1310-ben a Szent Koronával is megkoronázták.

Károly Róbert igazi gazdasági reformer volt. Bevezette az első állandó pénzadót (kapuadó, 1336), létrehozta az aranyforintot (1325), ami Európa egyik legstabilabb pénzneme lett. A rozgonyi csatában (1312) legyőzte az oligarchákat, például Csák Mátét, és királyi monopóliumokat vezetett be a só- és nemesfém bányászatra.

Tudtad? Magyarország Károly Róbert alatt lett Európa egyik legnagyobb arany- és ezüstkitermelője!

Nagy Lajos kora és Zsigmond uralkodása

I. (Nagy) Lajos (1342-1382) európai nagyhatalmi ambíciókat dédelgetett. Megszerezte a lengyel trónt (1370), így perszonálunió jött létre Lengyelországgal. Az 1351-es törvényeivel megalkotta az ősiség törvényét (a nemesi birtok nem idegeníthető el) és az "egy és ugyanazon nemesi szabadság" elvét.

Lajos sikeresen harcolt Velence ellen és elfoglalta Dalmáciát (1358), így Magyarország tengeri kijáratot kapott. A nápolyi hadjáratai viszont kudarcba fulladtak.

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) alatt a török fenyegetés egyre komolyabbá vált. A nikápolyi csatában (1396) a keresztény sereg vereséget szenvedett a töröktől. Zsigmond 1397-ben bevezette a telekkatonaság intézményét, és 1433-ban német-római császárrá is megkoronázták.

Figyelem! A Jagelló-kor (1490-1526) alatt II. Ulászlót "Dobzse László"-nak gúnyolták gyengesége miatt, míg II. Lajos 1526-ban Mohácsnál életét vesztette.

Középkori gazdaság alapjai

A középkori gazdaság alapja a mezőgazdaság volt, ami eleinte elég primitív volt. A korai időszakban $5-10. század$ még faekével és ásóbottal dolgoztak, és a legelőváltó gazdálkodást használták - vagyis addig műveltek egy területet, amíg ki nem merült, aztán új helyet kerestek.

A mezőgazdasági forradalom $11-13. század$ mindent megváltoztatott! Bevezették a két- és háromnyomásos gazdálkodást, ahol a földeket váltogatva művelték és pihentették. A háromnyomásos rendszerrel 30-50%-kal nőtt a terméshozam.

Az új technológiák, mint a nehezebb vaspapucsos eke és a szügyhám, lehetővé tették a föld mélyebb művelését. Ezzel párhuzamosan kialakultak a mezővárosok (oppidumok), ahol már kereskedelem és kézműipar is folyt.

A jobbágyok voltak a termelés gerince. Ők kaptak földet a földesúrtól, de ezért robottal (ingyenmunkával), terményadóval és pénzadóval tartoztak. A robot kezdetben heti 1-2 nap volt, később egyre több lett.

Érdekes tény: A jobbágyok a termésük tizedét az egyháznak (dézsma), kilencedét pedig a földesúrnak adták!

Középkori társadalmi rétegződés

A középkori társadalom hierarchikus volt - a születés döntötte el, hová tartozol. Ez nem volt demokratikus, de mindenki tudta, mi a helye!

A nemesség volt a csúcson, ők élvezték az adómentességet, de cserébe fegyveresen hadba kellett vonulniuk. A főnemesek (bárók, grófok) hatalmas birtokokkal rendelkeztek, míg a köznemesek gyakran saját maguk gazdálkodtak kisebb területeken.

Az egyházi réteg szintén befolyásos volt. A főpapok (érsekek, püspökök) a királyi udvarban is fontos szerepet játszottak, míg a szerzetesrendek (bencések, ciszterciek) iskolákat és kórházakat működtettek.

A jobbágyok alkották a társadalom zömét. Ők művelték a földet, de nem volt teljes szabadságuk - ha költöztek, "jobbágytelek" néven kaptak új földet.

A városokban megjelent a polgárság - kereskedők és iparosok, akik céhekbe tömörültek. A céhek szigorúan szabályozták az ipari termelést és a minőséget.

Megjegyzés: A középkori társadalom mobilitása nagyon korlátozott volt - ritkán tudott valaki "feljebb lépni" a társadalmi ranglétrán.

A Kádár-korszak kezdetei (1956-1988)

Az 1956-os forradalom leverése után Kádár János került hatalomra szovjet támogatással. Ez nem volt népszerű döntés - a forradalom leverése után komoly politikai megtorlás kezdődött.

Kádár azonban okos politikus volt. Kialakította a "kadári kompromisszum" rendszerét: a társadalom elfogadta a politikai stabilitást cserébe gazdasági jólétért és bizonyos személyes szabadságért.

A rendszer alapja a "három T" elve volt: tolerancia, tervezettség és társadalmi biztonság. A tolerancia azt jelentette, hogy akik nem politizáltak, viszonylag békén hagyták őket. A tervezettség a tervutasításos gazdaságot jelentette, ahol az állam irányította a termelést. A társadalmi biztonság pedig azt, hogy mindenki kapott munkát és alapvető megélhetést.

A gazdaság kezdetben szigorúan központosított volt, de fokozatosan enyhült. A kollektivizálás folytatódott a mezőgazdaságban, de már nem olyan brutálisan, mint Rákosi idején.

Fontos: 1956. november 4-én vonultak be a szovjet csapatok Budapestre és verték le a forradalmat.

A "gulyáskommunizmus" kora

Az 1960-as évektől kezdve kialakult a "gulyáskommunizmus" - ez volt Kádár sajátos gazdasági modellje. A rendszer fokozatosan nyitott a nyugati piacok felé, ami lehetővé tette a gazdasági növekedést.

Ez nem jelentette a kapitalizmus bevezetését, de piaci mechanizmusokat alkalmaztak a szocializmus keretein belül. Az emberek életkörülményei javultak - elérhetővé váltak fogyasztói javak mint autók, televíziók, nyugati termékek.

A társadalmi kontroll továbbra is működött, de finomabb formában. A kultúra területén szigorú cenzúra volt, de a szórakoztató ipar virágzott. A mozik, színházak, kulturális rendezvények segítségével tartották jó hangulatban az embereket.

A rendszer társadalmi biztonságot nyújtott - mindenki kapott munkát, lakást, alapvető ellátást. Ez stabilizálta a helyzetet, de hosszú távon gazdasági problémákat okozott.

Az 1970-es évek végére azonban gazdasági válság alakult ki. A nyugat-európai válság hatása és a szocialista gazdaság belső problémái együtt okozták a stagnálást.

Érdekes: A "gulyáskommunizmus" kifejezést a nyugati média találta ki - a magyarok viszonylagos jólétét és szabadságát így gúnyolták.

Az ipari forradalom kialakulása

Az ipari forradalom a 18. század végén Angliából indult ki, és gyökeresen átalakította az emberiséget. Gondolj bele: addig évezredeken át ugyanúgy éltek az emberek, aztán hirtelen minden megváltozott!

Anglia több szempontból is ideális kiindulópont volt: politikai stabilitás (alkotmányos királyság), fejlett bankrendszer, gazdag nyersanyagforrások (szén, vasérc, gyapjú), és növekvő gyarmatbirodalom. A tagosítás miatt sok paraszt vesztette el földjét, így olcsó munkaerő állt rendelkezésre.

A manufaktúrák már nem bírták a megnövekedett keresletet, ezért megjelentek a gyárak. James Watt 1769-ben tökéletesítette a gőzgépet, ami forradalmasította a termelést. 1825-ben elindult az első vasútvonal a "Rocket" gőzmozdonnyal.

Az új találmányok özöne jelent meg: fonógép (1764), szövőgép (1784), gőzhajó (1807), távíró (1837). Ezek mind a tömegtermelés szolgálatában álltak.

Wow-tény: 1807-ben a Szajnán elindult az első gőzhajó, és elkezdődött a "vasútépítési láz" egész Európában!

Az ipari forradalom terjedése és hatásai

Az ipari forradalom nyugatról keletre terjedt: Anglia $1780-as évek$, USA (1800), Franciaország (1815 után), német államok $1830-as évek$, Közép-Európa (19. század közepe).

A gazdasági változások óriásiak voltak. Az ipar vált a vezető ágazattá, különösen a nehézipar (bányászat, kohászat, gépgyártás). Új vállalatformák alakultak ki, mint a részvénytársaság, mert hatalmas tőkére volt szükség.

A társadalmi hatások még drámaibbak voltak. Demográfiai robbanás történt - a népesség ugrásszerűen nőtt a jobb higiéniás viszonyok és az orvostudomány fejlődése miatt. Megkezdődött a nagy migráció - a falusi lakosság urbanizáció során a városokba költözött.

A társadalom teljesen átalakult: megjelentek a tőkések és a munkásosztály. A társadalmi helyzetet már nem a születés, hanem a vagyon határozta meg. Nőtt a középosztály létszáma.

A mobilitás (mozgékonyság) megnőtt a jobb közlekedéssel, de egyben kialakultak a munkásmozgalmak is.

Fontos: Ferdinánd Lasalle "vasbértörvénye" szerint a munkabér sohasem emelkedhet a létminimum fölé - ez mutatta a korai kapitalizmus keménységét.

A munkásmozgalom kialakulása

A munkások helyzete az ipari forradalomban borzasztó volt. Hosszú munkaidő, alacsony bérek, gyakori balesetek, női és gyerekmunka - ez volt a mindennapok realitása. Nem csoda, hogy munkásmozgalmak alakultak ki!

A mozgalmak fejlődési szakaszai érdekes történetet mesélnek el. Először a gépromboló mozgalom (luddizmus) jött - a munkások szétverték a gépeket, mert attól féltek, hogy elveszítik a munkájukat.

Aztán jöttek a segélyszervezetek szakmák szerint. 1824-ben Angliában engedélyezték ezeket, céljuk a munkafeltételek javítása és a bérek növelése volt. A sztrájk lett a leghatékonyabb eszközük.

A politikai érdekérvényesítés csúcsa a chartizmus volt - petícióval (charta) próbáltak munkásvédelmi törvényeket elfogadtatni. És tényleg! A gyári törvények javítottak a munkások helyzetén.

Ez az egész folyamat megmutatta, hogy a munkások összefogással tudnak eredményeket elérni. A reményvesztettség helyett fokozatosan tudatos osztályharc alakult ki.

Tanulság: A luddizmus neve Ned Luddtól származik, aki állítólag az első gépromboló volt - bár lehet, hogy ez csak legenda!