A szatmári béke és következményei
1711. május 1-jén a majtényi síkon letette a fegyvert a maradék kuruc sereg. Károlyi Sándor a megegyezés mellett döntött, miközben Rákóczi még mindig külső segítséget keresett.
A szatmári béke reális kompromisszumot jelentett mindkét fél számára. Az uralkodó fontos ígéreteket tett: amnesztia a résztvevőknek, alkotmány visszaállítása, szabad vallásgyakorlás, országgyűlés összehívása és a vitás kérdések parlamenti megvitatása.
Megszüntették az idegen intézményeket és méltóságokat, érvényben maradtak a parasztkatonák Rákóczitól kapott kiváltságai. Ez nagy társadalmi előrelépést jelentett a jobbágyság számára.
Fontos: A béke nem állította vissza a szabad királyválasztást, az ellenállás jogát, és nem jött létre magyar hadsereg sem.
Rákóczi elutasította a békét és emigrációban élt - először Franciaországban, majd Rodostóban (ma Tekirdağ, Törökország). Minden nemzetközi konfliktust megpróbált felhasználni a szabadságharc ügyének újjáélesztésére. Kitartása segített abban, hogy a Habsburgok betartották ígéreteiket.
A szabadságharc eredménye: bár a teljes függetlenséget nem nyerte vissza Magyarország, de a birodalmon belüli rendi különállást sikerült megőrizni. Ez kompromisszum volt, de az akkori körülmények között többet nem lehetett elérni.