Szembenállás és kiegyezés
A Bach-korszak (1851-1859) brutális önkényuralom volt, amely Mo. teljes beolvasztására törekedett. Az osztrák kormány leválasztotta Erdélyt és a Vajdaságot, eltörölte a vármegyék önkormányzatait, és osztrák hivatalnokokkal töltötte fel a pozíciókat.
Ez az abszolutizmus paradox módon modernizálta is az országot: egységes mértékrendszert, osztályos gimnáziumokat és érettségi vizsgát vezetett be. A jobbágyfelszabadítást nem kérdőjelezték meg, de a kártalanítás miatt sok nemes csődbe jutott.
A gazdaság virágzott – vasút építés, ipari fellendülés – amit Bach saját érdemének könyvelt el. Széchenyi viszont rámutatott, hogy az önkényuralom magas adói és pazarlása valójában gátolja a fejlődést.
Fontos: Deák Ferenc vezette a passzív ellenállást – a magyar nemesség nem vállalt hivatalt és nem fizetett adót, alkotmányos alapon elutasítva az együttműködést.