Róma alapításától a köztársaságig

Képzeld el: Kr. e. 753-ban egy kis település az olaszországi dombok között lassan a világ ura lesz! Róma alapításáról két történetet ismerünk – a híres Romulus és Rémus legendát, illetve a tudományos magyarázatot, miszerint a latinok és szabinok alapították a várost.

Az etruszkok voltak azok, akik igazán fejlődésre vitték Rómát. Ők egy rejtélyes, de nagyon fejlett nép voltak, és az utolsó római királyok közülük kerültek ki. Az etruszk királyok azonban túl sok hatalmat akartak, ezért Kr. e. 510-ben az előkelők elűzték őket.

Így kezdődött a köztársaság kora $Kr. e. 510-27$, amikor a társadalom két fő csoportra oszlott. A patríciusok voltak a Rómát alapító családok leszármazottai – ők rendelkezhettek földdel és politikai jogokkal. A plebejusok később érkeztek, így nem kaptak polgárjogot, de ők végezték a termelőmunkát.

Jó tudni: A római társadalom kezdettől fogva egyenlőtlen volt – ez végig meghatározta Róma történelmét!

A köztársaság államszervezete

A római államszervezet három pillérre épült, ami egészen egyedülálló volt a történelemben. A népgyűlések (származás, vagyon és lakóhely szerint) egyidejűleg működtek, ezért valódi demokrácia sosem alakult ki.

A Szenátus volt az állam legfőbb irányító testülete. Eleinte csak patríciusok, később plebejusok is lehettek tagjai, és életük végéig hivatalban maradtak. Ez tette őket olyan befolyásossá!

A magisztrátusok (főtisztviselők) rendszere volt a legérdekesebb. A consulok voltak a legfontosabbak – kettőt választottak egy évre, ők irányították az államot és a hadsereget. A diktátort csak vészhelyzetben választották féléves időtartamra, de teljhatalmuk volt. A néptribunusok kizárólag a plebejusok érdekeit védték, és két különleges joguk volt: vétójog és mentelmi jog.

Megjegyzés: A római tisztviselők rövid mandátuma biztosította, hogy senki ne koncentrálhasson túl sok hatalmat!

A köztársaság válsága

Kr. e. 2. századra Róma városállamból birodalommá vált, de az államszervezet nem követte a változásokat. Öt fő válság alakult ki egyszerre.

Az államszervezeti válság lényege: egy birodalmat nem lehet évenként választott tisztviselőkkel irányítani! A hadsereg válsága abból adódott, hogy a plebejusok – akik eddig katonáskodtak – tönkrementek, és nem tudták finanszírozni felszerelésüket. A pénzügyi válság miatt sokféle pénz volt forgalomban, ami akadályozta a gazdasági egységet.

A társadalmi válság súlyosbította a patríciusok és plebejusok közötti ellentéteket. A megszerzett területek a patríciusokhoz kerültek, míg a plebejusok elszegényedtek. A polgárjogi válság szerint a birodalom népeinek jogai különböztek, de kötelességeik azonosak voltak.

Ezek hatására átalakult a római társadalom. Létrejött a nobilitas – a patríciusok és gazdagabb plebejusok keveredéséből. Megjelent az antik proletariátus, akikkel szemben a "Kenyeret és cirkuszt" elvet alkalmazták.

Fontos: Minden nagy birodalom előbb-utóbb szembesül azzal, hogy az államszervezetet is modernizálni kell!

Julius Caesar felemelkedése

Marius hadseregreformja megváltoztatta mindent: állandó zsoldos hadsereg jött létre, ahol a katonák fizetést kaptak és 16 év után földhöz jutottak. A hadvezérek hatalma megnőtt, és elkezdtek egymással harcolni – polgárháborúk törtek ki.

A Spartacus-féle rabszolgafelkelés $Kr. e. 73-71$ után két hadvezér emelkedett ki: Pompeius és Crassus. Ekkor lépett színre Julius Caesar, a gazdag néppárti politikus, aki teljes vagyonát a római népre költötte, így rendkívül népszerű lett.

Kr. e. 60-ban Caesar kibékítette Pompeiust és Crassust, és megalakították az I. Triumvirátust – egy titkos szövetséget a szenátus hatalmának megtörésére. Mindhárom tag proconsul lett különböző provinciákban: Caesar Galliát, Pompeius Hispániát, Crassus Szíriát kapta.

Caesar volt a legsikeresebb – egész Galliát elfoglalta és még Britanniába is átkel. Kr. e. 53-ban Crassus meghalt, a Triumvirátus megszűnt, és a szenátus egymás ellen fordította Caesart és Pompeiust.

Emlékezz: Caesar népszerűsége a rómaiak körében adta meg politikai erejét – ez fontos lecke minden vezetőnek!

Caesar diktaturája és bukása

Kr. e. 49-ben Caesar átlépte a Rubicon folyót a híres "A kocka el van vetve" mondattal, és megindult Róma felé. Pompeius a Balkánra menekült, de Kr. e. 48-ban a pharszaloszi csatában Caesar győzött.

Pompeius Egyiptomba menekült Kleopátrához, de a királynő kivégeztette őt. Caesar Egyiptomban maradt, ő lett Kleopátra szerelme, és gyermekük is született. A keleti hadjáratok után a híres "Jöttem, láttam, győztem" mondattal tért vissza.

Caesar nyílt diktatúrát vezetett be. Bár visszautasította a koronát, örökös diktátorrá választatta magát és felvette az összes magisztrátusi címet. Intézkedései közé tartozott a szenátus feltöltése hívekkel, földosztás, egységes pénz bevezetése, úthálózat kiépítése és a naptárreform (szökőév bevezetése).

Kr. e. 44. március 15-én a szenátus megbízásából Brutus és Cassius 22 társukkal megölte Caesart. A híres utolsó szavak: "Te is fiam, Brutus!" – Brutus ugyanis Caesar fogadott fia volt.

Tanulság: Caesar reformjai hosszú távon hasznosak voltak, de a hatalmi koncentráció végzetes lett számára!

Augustus és a principátus

Caesar halála után Antonius (legjobb barátja) és Octavianus (unokaöccse) harcolt a hatalomért. A római nép addig nem engedte őket harcolni, amíg meg nem bosszulják Caesar halálát, ezért megalakult a II. Triumvirátus Antoniussal, Octavianusszal és Lepidusszal.

Kr. e. 42-ben a philippi csatában legyőzték a szenátus seregét. Lepidust száműzték, Antonius és Octavianus ketté osztották a birodalmat – Octavianus kapta a nyugatot, Antonius a keletet. Kr. e. 31-ben az actiumi csatában Octavianus győzött. Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követtek el.

Kr. e. 27-ben Octavianus visszatért Rómába, és okosan lemondott a hatalomról a szenátus javára. A szenátus azonban felkérte, hogy maradjon a birodalom uralkodója, és megkapta az Augustus Caesar címet $Augustus = isteni, fenséges$.

Így kezdődött a principátus (Kr. e. 27 – Kr. u. 284) – egy burkolt diktatúra, ahol Augustus elkerülte Caesar hibáját. A kettős államszervezet jellemezte: a köztársasági intézmények látszólag működtek, de a tényleges hatalom a császárnál volt.

Okos megoldás: Augustus tanult Caesar bukásából – a látszat megőrzése politikailag bölcs döntés volt!

A Pax Romana és a birodalom virágkora

Augustus békés külpolitikát folytatott – befejezte a korábbi háborúkat, de újakat nem kezdeményezett (kivéve Pannónia elfoglalását Kr. e. 12-9-ben a Duna természetes határként való elérése érdekében). Uralkodása alatt megvalósult a Pax Romana (római béke).

Augustus új törvénykönyvet adott ki, amely még a magánéletet is szabályozta: kötelező házasság, tiltott válás, kötelező gyermeknevelés. Nem volt törvényes fia, ezért fogadott fia követte – így alakult ki a császári utódlás rendszere.

Néró császár felgyújtotta Rómát, Trajanus alatt érte el a birodalom a virágkorát (Dacia elfoglalása), de Hadrianus császár már védekező politikára rendezkedett be. Lemondott távoli területekről, és ahol nem voltak természetes határok, Limest épített (tornyok, árkok, falak rendszere).

Hadrianus döntése elindította a császárság válságát – a terjeszkedés leállításával Róma elveszítette fő bevételi forrását és a hadsereg motivációját.

Fordulópont: Hadrianus határvédő politikája praktikus volt, de hosszú távon gyengítette a birodalmat!

A kereszténység kialakulása

Kr. e. 1. században a római vallás válságba került – a polgárháborúk alatt az emberek csalódtak isteneikben, és új vallások felé fordultak, olyanok felé, amelyek megváltást (messiást) ígértek.

A zsidó vallás volt a legjelentősebb ezek közül. A zsidó valláson belül különböző közösségek jelentek meg, köztük a keresztények. Ők azt tanították, hogy Isten azért nem küldte a messiást, mert a zsidók megszegték a szövetséget, ezért új szövetség megkötésére van szükség.

A keresztények megkapták a messiást Jézus Krisztus személyében. Jézus 30 évesen kezdte térítő tevékenységét, 33 évesen Pontius Pilatus utasítására keresztre feszítették. A keresztények szerint Jézus váltotta meg az emberiség bűneit.

A kereszténység terjesztését a 12 apostol vitte tovább, vezetőjük Péter apostol, akit az első pápának tekintenek. Különösen fontos volt Pál apostol szerepe – eredetileg Saul néven üldözte a keresztényeket, de a "damaszkuszi úton" megtért (innen a "pálfordulás" kifejezés).

Pál reformjai: 1) Bárki lehet keresztény (nem csak zsidók) 2) A gazdagok is lehetnek igaz hitűek