Gazdasági káosz és a mindennapok pokla
Az 1950-es első ötéves terv olyan irreális volt, mint "kiskanállal gyémántot bányászni a Balatonban" - ahogy a korabeli viccek mondták.
A cél a "vas és acél országa" lett volna egy alapvetően mezőgazdasági országban. Az erőltetett iparosodás miatt a munkások élete megnehezedett: minden a nehézipart szolgálta, miközben fogyasztási cikkekből hiány volt. A pénzt a mezőgazdaságtól, infrastruktúrától és az életszínvonaltól vonták el.
A mezőgazdaságban abszurd kísérleteket folytattak: az Alföldön gyapotot és gumipitypangot, a Balaton környékén narancsfát próáltak termeszteni. Természetesen kudarcot vallottak.
A kollektivizálás során a földterület 80%-át akarták államosítani. A kulákokat (vagyonos gazdákat) hatalmas adókkal és zaklatással kényszerítették térre, de még a középparasztokat sem hagyták békén.
Érdekes tény: 1953-ra az ipari termelés a háromszorosa lett a háború előttinek, de az átlagember rosszabbul élt, mint a világháború előtt.
Rákosi személyi kultusza 1952-ben, 60. születésnapján érte el csúcspontját. Mindenütt az ő portréja lógott - villamosokon, iskolákon, még traktorokon is. Az oktatást teljesen átszervezték: marxista-leninista nevelés lett minden szinten, hogy a gyerekek "tudják, miért vörös a csillag és rossz a nyugat".