A náci hatalomátvétel és a totális diktatúra
1933-ban Hitler kancellár lett, és azonnal hozzálátott a demokrácia lebontásához. A Reichstag-tűz után kommunista összeesküvésre hivatkozva tömegesen tartóztatták le politikai ellenfeleiket.
A felhatalmazási törvény elfogadása után Hitler már rendeletekkel kormányozhatott. 1933 júliusára betiltották az összes pártot az NSDAP kivételével, és kiépítették a totális államot: egységes ideológia, egy párt, titkosrendőrség (Gestapo), sajtómonopólium.
1934-ben a "hosszú kések éjszakáján" Hitler leszámolt saját pártjának radikális szárnyával is. Az SA vezetőit lemészárolták, és az SS vette át a szerepüket. Hindenburg halála után Hitler egyesítette magában a kancellári és elnöki hatalmat.
A zsidóüldözés fokozatosan eszkalálódott: 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól, 1938-ban pedig a Kristályéjszaka során szervezett pogromot rendeztek ellenük.
Gazdasági siker: Göring négyéves tervével 1939-re gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség - ez sok németet meggyőzött a náci rendszer támogatásáról.
A totális ellenőrzés minden területre kiterjedt: kultúrára, oktatásra, még a női jogok is visszaszorultak.