Luxemburgi Zsigmond trónra kerülése és hatalomépítése

Nagy Lajos halála után komoly trónviszályok robbantak ki Magyarországon. A bárók ligákba szerveződtek, és végül Luxemburgi Zsigmond került ki győztesen a harcból. Zsigmond azonban nagy árat fizetett a győzelemért - támogatóinak honorbirtokokat kellett adnia, amelyek főméltóságokkal, birtokokkal és várakkal jártak.

A bárók ezeket a honorbirtokokat örökbirtokként kezdték kezelni, ami komolyan meggyengítette a királyi hatalmat. Zsigmond kezén csak a királyi várak 20%-a maradt, ami azt jelentette, hogy sürgősen lépnie kellett.

💡 Fontos tudni: A honorbirtok rendszer olyan volt, mint amikor ma valaki munkáért fizetséget kap, de aztán úgy tesz, mintha az örökre az övé lenne!

Zsigmond okosan alakította át a hatalmi egyensúlyt. Új szövetségeseket keresett, idegeneket emelt bárói rangra (mint Ozorai Pipót), és magyar nemeseket is fölemelt. Legfontosabb lépése az volt, hogy megerősítette a köznemesek szerepét - meghívta őket az országgyűlésre és növelte befolyásukat a vármegyékben.

A török fenyegetés és a védekezés megszervezése

1389-ben minden megváltozott: a Rigómezei csatában I. Murád szultán legyőzte a szerbeket. Ezzel új ellenség jelent meg Magyarország déli határán - az oszmán törökök. Zsigmond először 1396-ban próbálkozott a török elleni támadással, de Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett a fegyelmezetlen európai lovagság miatt.

Szerencsére 1402-ben Timur Lenk mongol vezér legyőzte a törököket Ankaránál, ami időt adott Magyarországnak a védekezés kiépítésére. Zsigmond ezt az időt jól használta ki.

💡 Érdekes tény: Zsigmond egyszerre volt magyar, német, cseh király és német-római császár - ez komoly tekintélyt adott neki!

A védekezés megszervezése három pilléren állt. Bevezette a telekkatonaság rendszerét (33 jobbágytelek után egy könnyűlovas katona), 11 új végvárat építtetett a déli határon, és ütközőzónát hozott létre déli vazallus államokkal. Nándorfehérvár várossá vált a védelem kulcsa.

Zsigmond halála után Habsburg Albert rövid uralkodása alatt újra fellángoltak a trónharcok, és végül két király is lett: I. Ulászló és a csecsemő V. László.