Az ókori Mezopotámia: öntözéses gazdálkodás és templomgazdaság
Képzeld el, hogy egy forró, száraz vidéken kell megélned, ahol alig esik az eső! Pont ez volt a helyzet Mezopotámiában, a Tigris és Eufrátesz folyók közötti területen. Az itt élő emberek zseniálisan oldották meg ezt a problémát: öntözéses gazdálkodást vezettek be.
A természet nem kényeztette el őket - csak agyag és nád állt rendelkezésükre, kő, fa és fém egyáltalán nem volt. Ez azonban arra késztette őket, hogy fejlesszék a kereskedelmet és a termelést. Először réz-, majd bronzeszközöket kezdtek használni a földműveléshez.
A gazdasági élet középpontjában a templomgazdaságok álltak. Ezek olyan nagybirtokok voltak, amelyeket az állam vagy a templom irányított. A közrendű szabadok dolgoztak itt, cserébe élelmet és szerszámokat kaptak. Tulajdonképpen egy tökéletes önellátó rendszer működött, ahol mindenki megkapta, amire szüksége volt.
Tudtad? A templomgazdaság olyan volt, mint egy mai nagyváros: minden szükséges szolgáltatás egy helyen volt elérhető!