Az arab terjeszkedés és a szent háború
Mohamed 632-es halála után kalifák lettek a muszlim közösség vallási és politikai vezetői, és ezzel kezdődött el az egyik leggyorsabb terjeszkedés a világtörténelemben. 636-ra már az egész arab világot egyesítették, majd következett Szíria, Palesztina, Egyiptom, és végül 711-ben az Ibér-félsziget is.
A muszlim közösség kettészakadt szunnitákra és siítákra - a szunniták szerint a közösség választja a kalifát, a siíták szerint csak Mohamed vérrokonai lehetnek vezetők. Ez a szakadás ma is meghatározza az iszlám világot.
A dzsihád (szent háború) fogalmával terjesztették vallásukat, ami gyakorlatilag hódító háborúkat jelentett. 711-ben Tarik vezetésével Európába is betörtek, és szinte feltarthatatlannak tűntek. Szerencséjükre a keresztény Európának, 732-ben Poitiernél a frankok megállították őket - ez megmentette Európát az iszlám hódítástól.
Fontos! Az iszlám államban nincs különbség egyházi és világi hatalom között - a kalifa egyszerre főpap és politikai vezető.
Az Arab Birodalom különleges volt: nem alakult ki földmagántulajdon vagy nemesség. A zsidók és keresztények fejadó ellenében békében élhettek, de minden mást felszólítottak az iszlám felvételére.