II. András és az Aranybulla
András király politikája valódi káoszt okozott az országban. Rengeteg pénzt költött el hadjáratokra - Halicsba, a Szentföldre a keresztes háborúban -, de ezeknek semmi eredménye nem lett. Eközben mértéktelenül osztogatta a birtokokat, még egész vármegyéket is elajándékozott hívei között.
Ezt a politikát "új berendezkedésnek" nevezte, és a jelszava ez volt: "Az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség". Ez természetesen felháborította a servienst (szabad kisbirtokosokat), akik érezték, hogy a nagy adományok veszélyeztetik őket.
Amikor elfogyott a pénze, András a regálékból próbálta pótolni: gyakrabban adott ki új pénzt, növelte az adókat és vámokat, a sókereskedelmet pedig zsidó és muzulmán vállalkozóknak adta bérbe. Felesége, Gertrúd és környezete is sok ellenséget szerzett, ezért 1213-ban Bánk nádor vezetésével megölték a királynét.
Tudtad? Bánk nádor és Gertrúd királyné történetét Katona József dolgozta fel híres drámájában a reformkorban.
Mindezek után 1222-ben a nemesek és serviensek rákényszerítették Andrást az Aranybulla aláírására. Ez a 31 pontból álló oklevél évszázadokra meghatározta a magyar alkotmányos fejlődést, és hasonló az angol Magna Chartához (7 évvel korábban született).