A honfoglalástól az államalapításig

Képzeld el: 895-ben őseink betelepültek a Kárpát-medencébe, de ez még csak a kezdet volt. A következő évtizedek a kalandozások korát hozták, amikor magyarjaink zsákmányszerző hadjáratokat vezettek Nyugat-Európa felé.

Eleinte sikeresek voltunk, mert a megtámadott területeken nem volt egységes vezetés. De aztán minden megváltozott: 933-ban Merseburgnál, majd végül Augsburgnál I. (Nagy) Ottó döntő vereséget mért ránk.

A kalandozások lezárulása után két lehetőség állt a magyarok előtt. Vagy továbbvándorolunk és lassan felmorzsolódunk a megerősödő államok között, vagy békés kapcsolatot alakítunk ki a szomszédokkal. Géza fejedelem az utóbbit választotta - ez volt a túlélés kulcsa.

Érdekes tény: A Lehel kürtje legendája is ehhez a korhoz kapcsolódik, amikor az augsburgi csatában végleg véget értek nyugati kalandozásaink.

Géza fejedelem reformjai

Géza 972-ben került hatalomra, és rögtön komoly változtatásokba kezdett. Belső politikájának lényege a törzsfők hatalmának megtörése volt - ez persze nem ment békésen, hanem harcokkal és véres eseményekkel járt.

Okos politikai húzást tett, amikor feleségül vette Saroltot, az erdélyi Gyula lányát. Ezzel megnyerte az egyik legnagyobb terület urának támogatását, és ebből a házasságból született a későbbi Szent István.

Külpolitikájában a békés kapcsolatok kiépítése volt a cél. 973-ban Quedlinburg-ba követeket küldött, ahol hittérítő papokat kért - ez volt a kereszténységhez való csatlakozás első jele. Érdekes módon Géza maga nem lett keresztény (állítólag azt mondta, elég gazdag ahhoz, hogy két Istennek áldozzon), de fiát, Vajkot már keresztény hitre nevelte.

Géza szakított az ősi szeniorátus öröklési rendjével, és helyette a primogenitúrát (elsőszülöttségi öröklést) támogatta. Ez azt jelentette, hogy István lehetett az utódja.

István harcai és koronázása

997-ben Géza halála után István szembekerült Koppánnyal, aki a somogyi területek uraként visszaakarta állítani a pogány hagyományokat. Koppány a szeniorátus alapján követelte a trónt és még Saroltot is feleségül akarta venni.

István azonban a Gizellával érkezett német lovagokkal Veszprémnél döntő csapást mért Koppányra. A legyőzött Koppányt felnégyelték - ez egyfajta szimbolikus büntetés volt, hiszen pogány módon büntette azt, aki a pogány hagyományokat akarta visszahozni.

A győzelem után István nagyobb tekintélyre vágyott, ezért II. Szilveszter pápától királyi címet kért. A pápa megadta a kíválságot és koronát is küldött neki.

1000 és 1001 között Esztergomban Asztrik érsek koronázta meg Istvánt. Ezzel Magyarország bekerült az európai keresztény királyságok sorába. Később még le kellett győznie az erdélyi Gyulát (1003) és Ajtonyt, hogy az egész Kárpát-medence urává válhasson.

Fontos dátum: Az 1000/1001-es koronázás a magyar államiság születésnapja.

A vármegyerendszer kiépítése

István rájött, hogy az ősi törzsi rendszer nem fog működni egy európai államban. A vármegyerendszer létrehozásával új, területi alapú közigazgatást alakított ki, ami évszázadokig működött.

Az ország kisebb területi egységekre - megyékre - oszlott, melyek központja egy-egy vár volt. Minden vármegyét egy ispán igazgatott, akit a király személyesen választott ki.

Az ispán feladatai sokrétűek voltak: bíráskodott a király nevében, beszedette a királyi jövedelmeket (amelynek harmada őt illette), és háború esetén vezette a megye haderejét. A vármegye katonai erejét a várjobbágyok alkották - ezek személyileg szabad emberek voltak, akik katonai szolgálatot teljesítettek.

A várnépek gondoskodtak az ispán és a várjobbágyok ellátásáról. Fontos, hogy minden megyében a királyi birtok volt túlsúlyban - ez biztosította a királyi hatalom alapját.

Tudtad? A megyék nevüket gyakran a központjukban álló várról vagy első ispánjukról kapták.

Az udvarházszervezet és az egyház kiépítése

István korában még nem volt állandó királyi székhely - a vándorló udvar rendszere működött. Az udvarházak minden vármegyében biztosították a királyi udvar ellátását. Addig tartózkodtak egy helyen, amíg az ott felhalmozott élelem el nem fogyott.

A nádorispán felügyelte az udvarházak működését - ez a király után a legmagasabb országos méltóság volt.

Az egyházszervezet kiépítése kulcsfontosságú volt a kereszténység megerősítéséhez. István önálló magyar egyházszervezetet hozott létre, amely közvetlenül a pápasághoz kapcsolódott, nem pedig más ország egyházához.

Az esztergomi érsekség lett a központ, később Kalocsa is érseki rangot kapott. István 8 püspökséget alapított: Győr, Veszprém, Pécs, Csanád, Várad, Eger, Vác és Gyulafehérvár. A püspökségek köré szerveződő egyházmegyék határa független volt a vármegyehatároktól.

A szerzetesrendek közül elsőként a bencések érkeztek - Pannonhalma alapítása Géza idején kezdődött, István alatt fejeződött be.

Törvényalkotás és az utódlás tragédiája

István két törvénykönyvet adott ki, amelyekben két fő témára összpontosított: a kereszténység megerősítésére és a magántulajdon védelmére. A törvények előírták a böjti időszakok megtartását, a kötelező gyónást és a vasárnapi misén való részvételt.

Gyakorlati intézkedések is születtek: minden 10 falunak egy templomot kellett építenie, és bevezették a tizedet - a termés egy tizedét be kellett szolgáltatni a püspökség javára.

Az utódlás kérdése tragikus fordulatot vett. István fiát, Imre herceget készítette fel a trónra, kiváló tanárokkal taníttatta és intelmeket írt neki a helyes kormányzásról. 1031-ben azonban Imre váratlanul elhunyt egy vadkan balesetben.

A szeniorátus szerint Vazul következett volna, de István alkalmatlanná tette az uralkodásra: fülébe forró ólmot öntetett és megvakíttatta. Attól félt, hogy Vazul nem folytatná az általa megkezdett munkát.

Emlékezetes momentum: István 1038. augusztus 15-én hunyt el, és 1083-ban Szent László alatt szentté avatták.

Szent István öröksége

Szent István király 1038. augusztus 15-én hunyt el, maga mögött hagyva egy olyan államot, amely évszázadokig működőképes maradt. Legfőbb érdeme az államalapító munkássága volt - ő teremtette meg azokat a kereteket, amelyek miatt a magyar állam képes volt fennmaradni Európában.

Az önálló magyar államiság megszilárdult, és Magyarország egyenrangú partnerré vált az európai keresztény királyságok között. A vármegyerendszer, az egyházszervezet és a törvényalkotás mind olyan alapokat teremtett, amelyek hosszú távon biztosították az ország stabilitását.

1083-ban Szent László uralkodása alatt István szentté avattatott fiával, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt. Így lettek ők a magyar egyháztörténet első szentjei.

István munkássága nemcsak a középkorban volt jelentős - az általa kiépített rendszerek alapjai még évszázadokkal később is felismerhetők voltak a magyar államszervezetben. A keresztény Európába való beilleszkedés pedig meghatározta Magyarország egész későbbi történelmét.

Örökség: Szent István által létrehozott vármegyerendszer alapjai több mint ezer évig működtek Magyarországon.