Az ókori Egyiptom alapjai
Egyiptom Észak-Afrikában helyezkedett el, ahol a Nílus folyó volt az élet alapja. A száraz klíma ellenére a folyó rendszeres áradásai lehetővé tették az öntözéses földművelést.
Az egyiptomiak csatornákat, gátakat és zsilipeket építettek, hogy irányítsák a vizet. Így tudtak termeszteni fügét, datolyát, olajbogyót és szőlőt is.
Az egyiptomi társadalom piramisszerűen épült fel. A csúcson a fáraó állt, akit istenkirálynak tartottak korlátlan hatalommal. Alatta helyezkedtek el a papok, előkelők és hadvezérek.
A társadalom alsóbb rétegeit az írnokok, kereskedők, kézművesek, parasztok és hadifoglyok alkották. Az írástudás nagy hatalmat jelentett - a hieroglif írás ismerete különleges pozíciót adott.
Fontos: A fáraót nemcsak királynak, hanem istennek is tartották, ezért hatalma teljesen korlátlan volt.
Az egyiptomiak sokistenhitet követtek. Legfontosabb isteneik Ré a napisten, Ozirisz a holtak ura és Anubisz a balzsamozás istene voltak. Ezeket az isteneket gyakran ábrázolták állatfejjel és embertesttel.
Erősen hittek a túlvilági életben, ezért fontosnak tartották a test megőrzését halál után. Ebből fejlődött ki a híres egyiptomi mumifikálás.