A szentimentalizmus - a kiábrándulás kora
Lilla elvesztése után Csokonai költészete gyökeresen megváltozott. A szentimentalizmus jellemzői: érzékenység, a természet dicsőítése és a múlt idealizálása.
A Reményhez Csokonai legismertebb verse, amely keretes szerkezetű. Az 1. és 4. versszakban a jelenben panaszkodik a megszemélyesített Reménynek. A 2. versszakban felidézi a boldogságot: tavasz, nárciszok, Lilla szerelme, ihlet. A 3. versszak ennek ellentéte: rózsák hervadása, fák kiszáradása, Lilla elvesztése.
A vers kevert műfajú: dal (zeneiség miatt), elégia (szomorúság miatt), óda (fennkölt hangulat miatt), himnusz (istenséghez szól), rapszódia (csapongó gondolatmenet miatt). A végső búcsú egyszerűen szívszorító: "Kedv! Remények! Lillák! - Isten veletek!"
A Magánossághoz három egységre tagolható. Először a magány megtalálásának öröme, majd ellentétek (zajos városélet vs. békés magány), végül vallomás a magányosság utáni vágyról. A magányt női alakként személyesíti meg - anya, szerető, múzsa egyszerre.
💡 Érdekes tény: A szentimentalista versek a természetbe menekülést hirdetik a társadalom zajától - ez ma is aktuális!