Nyelvi gazdagság és memoriterek
Babits sokszínű nyelvezettel dolgozik: archaizáló („mondá", „elbocsátá"), köznapi („betámolyogott"), népies („rühellé"), patetikus és ironikus elemeket vegyít. Ez a széttartó beszédmód tökéletesen tükrözi Jónás belső ziláltsagát.
A mű végül Babits arspoétikájának tekinthető - a költő prófétikus verseinek folytatása és lezárása egyben. Végül vállalja a próféta szerepét, pedig tudja, milyen szenvedéssel jár.
A legfontosabb memoriterek a költő belső küzdelmét és végső beletörődését mutatják: "Most már tudom hogy nincs mód futni tőled s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved" és "A szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem."
💡 Lényeg: Ez Babits lírai önvallomása - a művész felelősségvállalásáról szól nehéz időkben!