Olaszország 1848 után - Az egység útjai
A 48-as forradalom bukása után Itáliában két terv alakult ki az egyesítésre. Az egyik Garibaldi és Mazzini népi forradalmi útja volt, a másik pedig a szárd-piemonti királyság vezetésével felülről szervezett egyesítés.
Cavour miniszterelnök és Viktor Emánuel király vezetésével Piemont lett a liberális centrum, ahol polgári fejlődés indult meg. Közben Itália többi része még mindig az osztrák függőség alatt szenvedett - Lombárd-Velencei Királyság, a pápa világi hatalma és a déli Bourbon-uralom mind akadályozták az egységet.
Megjegyzés: Cavour zseniális diplomáciája nélkül az olasz egység évtizedekkel később valósulhatott volna meg.
Az egyesítés legnagyobb akadálya Ausztria volt, ezért Piemontnak szövetségest kellett keresnie. A krími háborúban való részvétellel sikerült megnyernie III. Napóleont, aki a plombières-i egyezményben 200.000 katonát ígért cserébe Nizzáért és Savoyáért.