A mohácsi csata és az ország három részre szakadása
Amikor 1520-ban II. Szulejmán lett a török szultán, Magyarország sorsa megpecsételődött. A fiatal II. Lajos király (1516-26) helyett még mindig a bárók irányították az országot, és amikor a szultán békét ajánlott, büszkén visszautasították.
A török válasz brutális volt: 1521-ben elesett Nándorfehérvár, majd 1526-ban Szulejmán 60 000 fős seregével átlépte a határt. A magyarok tudtak a támadásról, de a belső veszekedések miatt alig készültek fel. Szapolyai János erdélyi hadserege a Tiszánál várakozott, miközben a félig összegyűlt magyar sereg (20 000 fő) Tomori Pál vezetésével elindul a végzet felé.
1526. augusztus 29-én, Mohácsnál minden eldőlt. A magyar nehézlovasság rohamával próbálták elsöpörni a törököket, de a janicsárok szívósan ellenálltak. Két óra alatt megsemmisült a magyar sereg: meghalt II. Lajos király aCsele−patakbafulladtmeneku¨leˊsko¨zben, Tomori Pál és szinte az összes vezető. Ez volt a középkori független magyar állam vége.
A káosz csak ezután kezdődött. Két trónkövetelő jelentkezett: Szapolyai János (I. János) a keleten, Habsburg Ferdinánd (I. Ferdinánd) pedig nyugaton lett király. 1527-ben polgárháború tört ki, Szapolyai pedig segítségért fordult a törökökhöz - végzetes hiba.
1541. augusztus 29-én (pontosan 15 évvel Mohács után!) a törökök csellel elfoglalták Budát és ott maradtak. Magyarország három részre szakadt: a középső rész török lett, keleten János Zsigmond (Szapolyai fia) uralkodott török vazallusként, nyugaton pedig a Habsburgok.
Fontos: A mohácsi csata nem csak egy vereség volt - ez a dátum a független Magyarország végét jelenti. Ezután három évszázadig idegen hatalmak uralják az országot.