IV. Béla: a második honalapító
IV. Béla (1235-1270) alatt érte el a középkori Magyarországot a legnagyobb próbatétel: a tatárjárás. Béla próbálta visszaszerezni a királyi birtokokat, de a tatár fenyegetés miatt más dolgokra kellett koncentrálnia.
A tatárjárás (1241-1242) katasztrófa volt. A muhi csata elvesztése után Béla Dalmáciába menekült, a tatárok pedig végigpusztították az országot. A lakosság 20-50%-a meghalt! A kővárakat ugyan nem tudták bevenni, de ez nem volt nagy vigasz.
Szerencsére a tatárok kivonultak, mert meghalt Ögödej nagykán, és Batu kán részt akart venni a kánválasztáson. Ez csak az első lépés lett volna egy nagyobb hódításhoz.
A tatárjárás után Béla "második honalapítóvá" vált. Betelepítette a jászokat és kunokat, Erdélybe románokat, a Felvidékre lengyeleket és cseheket hívott. A birtokadományozást katonaállításhoz és várépítéshez kötötte.
🏰 Fontos tanulság: A tatárjárás megmutatta a kővárák fontosságát - ez vezetett a későbbi várépítési programhoz.
1301-ben III. András halálával véget ért az Árpád-ház 300 éves uralkodása, ezzel új fejezet kezdődött a magyar történelemben.