Céhek és kereskedelem a középkorban
A középkori városokban az azonos szakmát űző kézművesek céhekbe tömörültek. Ez nem csak egy baráti kör volt - a céhek komolyan szabályozták az egész ipart! Meghatározták, hogy mennyi terméket lehet gyártani, milyen áron, hány segédet lehet alkalmazni, még a munkaidőt is.
Minden műhelyben három szint volt: a mester (aki tulajdonos), a legény (képzett, de nincs saját műhelye) és az inas (még tanul). Ez egy jól működő rendszer volt, ami garantálta a minőséget és a megélhetést.
A helyi kereskedelem egyszerű volt: a céhek ellátták a várost iparcikkekkel, a falvak pedig élelmiszerrel látták el a városokat. De a távolsági kereskedelem már izgalmasabb! A levantei kereskedők (Velence, Genova) keleti luxust hoztak: fűszereket, selymet, elefántcsontot.
Az északi Hanza szövetség pedig nyugati iparcikkekkel és kelet-európai nyersanyagokkal kereskedett Londontól Novgorodig. A champagne-i vásárok lettek azok a helyek, ahol ezek a kereskedők találkoztak és cseréltek.
Fontos! A céhrendszer évszázadokig működött, mert mindenkinek előnyös volt: az iparosoknak biztos megélhetést, a vásárlóknak garantált minőséget adott.