A keresztény közösségek fejlődése és tanai
Az első közösségek nagyon egyszerűek voltak: éjszaka tartották összejöveteleiket, közösen ettek, imádkoztak és énekeltek. Nem voltak kötött szertartásaik, papjaik vagy tisztségviselőik. A katakombákban gyűltek össze, mert várták a végítélet gyors eljövetelét.
Amikor ez elmaradt, Pál apostol gondolatai nyomán állandó tisztségek alakultak ki. Az episzkoposz (püspök) irányította a közösséget, a diakónosz segítette a papokat, a presbiterek pedig az idősebb, tekintélyesebb tagok voltak. Így fokozatosan elkülönült a klérus (papság) a laikusoktól (világiak).
Keresztény lett, aki hitt abban, hogy Jézus a Megváltó, és követte parancsait: az egyetemes szeretetet, a megbocsátást és a tevékeny szeretetet. Jézus elítélte a vagyonszerzést, a kapzsiságot és az erőszakot. Tanítása szerint közel a végítélet, és az üdvözülés kulcsa az Istenhez méltó élet.
Az Újszövetség tartalmazza Jézus tanításait: a 4 evangélium (Máté, Márk, Lukács szinoptikus evangéliumai és János mélyebb teológiai munkája), az Apostolok cselekedetei, az apostoli levelek és János jelenései. A keresztények száma rohamosan nőtt: az I. század végén 10.000-en, a II. század végén már 100.000-en, a III. század végére pedig 2 millióan voltak.
Jegyezd meg: A keresztény közösségek szervezete fokozatosan alakult ki, és a végítélet elmaradása miatt kellett állandó tisztségeket létrehozni.