A Kádár-korszak (1956-1989): A "konszolidáció" és a puha diktatúra
A Kádár-rendszer megítélése ma is vitatott - sokan elítélik az 1956-os forradalom leverése miatt, mások viszont nosztalgiával gondolnak rá vissza. Az biztos, hogy Kádár János másfajta kommunizmust épített ki, mint elődje, Rákosi.
Az első években, 1956 és 1963 között kemény elnyomás zajlott: folytak az '56-tal kapcsolatos perek és teljes kollektivizálást hajtottak végre a mezőgazdaságban. A parasztokat azonban kedvezményekkel és a háztáji gazdaságok meghagyásával próbálták megnyerni.
1963 után kialakult a "puha diktatúra" rendszere. Megmaradt a pártállam (MSZMP) és Kádár teljhatalma, de enyhült a terror - a politikai ellenfeleket nem ölték meg, "csak" ellehetetlenítették őket. A híres mondás szerint: "aki nincs ellenünk, az velünk van" - ezt Kádár politikája tükrözte.
Fontos: A rendszer nem szólt bele az emberek magánéletébe, és megelégedett azzal, ha belenyugodtak a párt uralmába.
A szellemi élet is szabadabb lett: Aczél György kultúrpolitikájában a "három T" politikája érvényesült (támogatott, tűrt és tiltott művek). A külpolitikában mindig követték a szovjet akaratot, de jó kapcsolatokat építettek ki nyugattal is.