A honfoglalás előzményei és menete

Őseink vándorútja izgalmas kalandregényt idéz: először az Urál-hegységtől délre éltek (Magna Hungaria), majd fokozatosan nyugatra húzódtak. A 6-7. században a Volga és Káma vidékén tartózkodtak, később Levédiában a Kazár Birodalommal kerültek kapcsolatba.

A Levédia időszaka döntő jelentőségű volt fejlődésünkben. Itt ismerték meg a kertművelést, az aszimmetrikus ekét és a belterjes állattartást. A 9. században Etelközben már igazi törzsszövetséget alkottak, amelyhez a lázadó kabarok is csatlakoztak.

A kettős fejedelemség rendszere praktikus megoldás volt: a kende spirituális vezető, a gyula pedig hadi vezető volt. Árpád vezérlete alatt a magyarok már profi harcosokként küzdöttek Európa különböző részein - frankoknak, bolgároknak, morvákmak dolgozva zsoldosként.

Tudtad? Az Árpád-ház uralkodói jogát a vérszerződésre vezették vissza, amely Attilával, a hun uralkodóval teremtett kapcsolatot.

A honfoglalás okai között a sztyeppei láncreakció állt: amikor a besenyők rájuk támadtak, kénytelenek voltak új hazát keresni. 895-ben a Vereckei-hágón át kezdődött a nagy kaland - előbb az Alföldet és Erdélyt foglalták el, majd a Dunántúlra is átterjedtek.

A kalandozások kora és vége

A honfoglalás lezárása 907-ben a pozsonyi csatával történt, ahol sikeresen megvédték területüket a keleti frankoktól. Ezután kezdődött a kalandozások korszaka - rendszeres hadjáratok Európa szerte zsákmányszerzés céljából.

A győzelmek titka a nomád harcmodorban rejlett: a visszacsapó íj, a lovas harcászat és a színlelt visszavonulás taktikája. Nyugat-Európa feudális széttagoltsága sem tudott hatékonyan ellenállni ezeknek a gyors, váratlan támadásoknak.

A kalandozások azonban 933-ban Merseburgnál I.Henrik ellen, majd 955-ben Augsburgnál I.Ottó ellen véget értek. Ez a két vereség lezárta a kalandozások korszakát és új fejezetet nyitott a magyar történelemben.

Fontos! A székelyek és a kettős honfoglalás elmélete szerint az avarok egy része már eleve magyar volt, ezért tudtak olyan gyorsan beilleszkedni.