A hidegháború előzményei és a világrend átalakulása

A második világháború végére teljesen felborult a világ hatalmi egyensúlya. Míg a vesztes tengelyhatalmak (Németország, Olaszország, Japán) elvesztették nagyhatalmi státuszukat, addig az USA és a Szovjetunió szuperhatalommá emelkedett.

Az USA gazdasága a háború alatt virágzott, és az atombomba birtokában a világ vezető hatalmává vált. A Szovjetunió 12 milliós hadseregével Európában uralja a helyzetet. Nagy-Britannia és Franciaország azonban meggyengült, másodrendű hatalommá süllyedt.

Ez a hatalmi átrendeződés kétpólusú (bipoláris) világrendet hozott létre. Európa elvesztette vezető szerepét, és több régióban hatalmi vákuum keletkezett, amit csak a két szuperhatalom tudott betölteni. A megszállt országokban Szövetséges Ellenőrző Bizottságokat (SZEB) hoztak létre, amelyek révén a szovjetek kulcspozíciókhoz juttatták a helyi kommunistákat.

Fontos tudnod: A szuperhatalom olyan állam, amely gazdasági és katonai erejénél fogva a világ egész területén képes beavatkozásra - ezt csak az USA és a Szovjetunió érte el a háború után.

A nagyhatalmi konferenciák és az ENSZ létrejötte

A háború végén három kulcsfontosságú konferencia osztotta fel Európát hatalmi érdekszférákra. A teheráni (1943), jaltai (1945) és potsdami (1945) konferenciákon Churchill, Roosevelt/Truman és Sztálin döntöttek a háború utáni rendről.

A jaltai konferencián még együttműködtek az Atlanti Charta alapelveiben, de Potsdamban már megbomlott a bizalom köztük. Véglegesen rögzítették a megszállási övezeteket Németországban és megalapozták a SZEB-ek működését.

A béke fenntartására 1945-ben San Franciscoban létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ). 51 ország írta alá alapokmányát, célja a világbéke megőrzése és a nemzetközi együttműködés elősegítése volt.

Az ENSZ legfontosabb szervei a Közgyűlés (minden tagállam részt vesz), a Biztonsági Tanács (5 állandó tag vétójoggal), a Nemzetközi Bíróság és különböző szakosított szervezetek, mint a WHO vagy az UNESCO. A Biztonsági Tanács a legbefolyásosabb szerv, határozatai kötelezőek minden tagállamra.

Jegyezd meg: Az 5 állandó BT-tag $USA, Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína$ vétójoga gyakran megbénítja a döntéshozatalt a hidegháború alatt.

A kommunista hatalomátvétel Kelet-Európában

1945 és 1948 között a Vörös Hadsereg jelenlétével kommunista csatlós kormányok vették át a hatalmat Kelet-Közép-Európa országaiban. Ez a folyamat hasonló forgatókönyv szerint zajlott mindenütt.

Először a földosztással megnyerték a parasztságot, majd 1948-49-re felszámolták a magángazdaságot és megindult az államosítás. Megszüntettek minden független szervezetet és sajtót, felszámolták a többpártrendszert.

A sztálini modell utánzása minden szocialista országra jellemző lett: egyenruhák, nagyszabású ünnepségek, személyi kultusz és kötelező oroszoktatás. A politikában egypártrendszer, tervgazdálkodás és koncepciós perek jellemezték a rendszert.

Románia, Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, az NDK és Albánia mind a szovjet birodalom csatlósaivá váltak. A hidegháború kialakulásával a kommunisták egyre erőszakosabb eszközöket alkalmaztak.

Tudtad? A "vasfüggöny" kifejezést Churchill használta először 1946-ban, amely később fizikailag is megvalósult a keleti blokk nyugati határain.

A hidegháború kibontakozása és jellemzői

1946-ban Churchill fultoni beszédében élesen támadta a szovjet kommunizmust, összehasonlítva azt a nácizmussal. Szerinte a Szovjetunió "vasfüggönnyel" zárja el uralmi övezetét, és lehetetlenné teszi az együttműködést.

A hidegháború a két szuperhatalom közötti közvetett szembenállást jelenti. Walter Lippmann újságíró terjesztette el ezt a kifejezést, amely a katonai, politikai, gazdasági és ideológiai ellentétre utalt.

A szembenállás főbb jellemzői egyértelműek voltak. Ha valahol helyi konfliktus tört ki, mindkét fél számíthatott valamelyik szuperhatalomra. Hatalmas fegyverkezési verseny alakult ki, ahol ha az egyik fél előrelépett, a másik azonnal kifejlesztette az ellenszerét.

A kölcsönös elrettentés lett a fő cél, mindkét fél képessé vált a másik teljes elpusztítására. Jellemző volt az ideológiai és propagandaháború, valamint a kémkedés - például amerikai tudósok szovjet kémei átadták az atomfejlesztés titkait.

Fontos: A "hideg" jelző arra utal, hogy a szuperhatalmak között soha nem volt közvetlen fegyveres konfliktus, csak közvetett szembenállás.

A két Németország kialakulása és a berlini válság

A megosztott Németország lett a hidegháború fő ütközőzónája. A győztes nagyhatalmak először négy megszállási övezetre (amerikai, brit, francia, szovjet) osztották fel az országot és Berlint is.

1948-ban a nyugati szövetségesek bevonták zónájukat a Marshall-tervbe és valutareformot vezettek be. Erre a Szovjetunió válasza a berlini blokád volt (1948-1949), amely alatt légzárral próbálta elvágni Nyugat-Berlint.

Az angol-amerikai légihíd biztosította a város ellátását. A berlini blokád lélektani hatása óriási volt: a korábban ellenséges angolszász pilótákban a nyugat-berliniek most a megmentőiket látták.

A válság következményeként létrejött a NATO (1949), majd két külön német állam: az NSZK (demokratikus, nyugati) és az NDK (diktatórikus, szovjet). Az NSZK a szociális piacgazdasággal virágzott, míg az NDK gazdasága stagnált, ami munkásfelkeléseket eredményezett 1953-ban.

Érdekesség: Az 1961-ben felépített berlini fal a diktatórikus rendszer jelképe lett - nem a védelem, hanem a bezártság miatt építették fel.

A kubai rakétaválság - a hidegháború legforróbb pontja

Az 1962 októberi kubai rakétaválság a két szuperhatalom legsúlyosabb konfrontációja volt. Fidel Castro 1959-ben átvette a hatalmat Kubában, és a rosszuló amerikai viszony miatt a Szovjetunió felé fordult.

1961-ben Kennedy elnök jóváhagyásával kubai emigránsok próbáltak partra szállni a Disznó-öbölben, de a kísérlet kudarcot vallott. Válaszul Hruscsov nukleáris rakétákat telepített Kubába, amely csak 150 km-re van az USA-tól.

Az amerikai légi felderítés felfedezze a létesítményeket, Kennedy pedig ultimátumot adott. 500 km-es blokádot vont Kuba köré és megfenyegette a Szovjetuniót. Az amerikai és szovjet hadihajók farkasszemet néztek egymással.

A válságot végül békésen oldották meg: Hruscsov kivonta a rakétákat, Kennedy pedig megígérte, hogy nem támadja meg Kubát. Létrehozták a Washington-Moszkva forródrótot is a gyorsabb kommunikáció érdekében.

Tudtad? Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a két szuperhatalom közvetlen konfrontációba került egymással, és az emberiséget nukleáris világháború fenyegette.

Sztálin halála után - Hruscsov korszaka

1953-ban Sztálin halála után kitört az utódlásért folyó politikai harc, amelyből Nyikita Hruscsov került ki győztesen. 1956-ra szilárdult meg helyzete, addig a szovjet politika a sztálinizmus és reformok között ingadozott.

Hruscsov nyitottabbá tette a Szovjetuniót: javította az élelmiszerellátást, lakásokat építtetett és szakítani akart a sztálini rendszer sajátosságaival. A problémákat Sztálin politikájára vezette vissza.

1956 februárjában az SZKP XX. Kongresszusán Hruscsov meghirdette a két világrendszer "békés egymás mellett élésének" elvét. Ez azt jelentette, hogy elvileg lehetséges a közeledés a kapitalizmussal anélkül, hogy bármelyik rendszer feladná alapelveit.

Ez a desztalinizáció azonban korlátozott maradt, és nem jelentette a rendszer alapvető megváltoztatását.

Fontos: Hruscsov reformjai elsősorban a belső nyomás enyhítésére irányultak, de a szovjet külpolitika továbbra is konfrontatív maradt a Nyugattal szemben.

Az enyhülés korszaka és a prágai tavasz

Az 1960-70-es években enyhülés kezdődött a hidegháborúban. A haditechnika fejlődése és a kölcsönös fenyegetettség miatt mindkét fél fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat kezdeményezett.

1972-ben aláírták a SALT-I szerződést, amely maximálta a rakétafegyverek mennyiségét. A helsinki csúcstalálkozó (1975) az enyhülés csúcspontját jelentette - itt az emberi jogokról és vallásszabadságról is megállapodtak.

A II. vatikáni zsinat (1962-1965) szintén hozzájárult az enyhüléshez. Az egyház megreformálta liturgiáját, bevezette az anyanyelvi igehirdetést és párbeszédet kezdeményezett más vallásokkal.

Az enyhülés azonban nem jelentette a szembenállás megszűnését. Brezsnyev nem tűrte a szovjet érdekszférából való kiválást, amit jól mutat az 1968-as "prágai tavasz" leverése. Alexander Dubček "emberarcú szocializmusa" reformjait a Varsói Szerződés tankjai söpörték el.

Jegyezd meg: A Brezsnyev-doktrína kimondta: a Szovjetuniónak joga van beavatkozni szövetségesei belügyeibe, ha a szocializmust veszély fenyegeti.

A nyugati gazdasági csoda és a jóléti állam

1950 és 1973 között Nyugat-Európában soha nem tapasztalt gazdasági fellendülés következett be - ezt hívják gazdasági "boom"-nak. Az amerikai vezetés alatt szabadabb világgazdasági rendszer jött létre.

Gyorsan nőtt az egy főre jutó jövedelem, szélesedett a középosztály és kialakult a fogyasztói társadalom. A tartós fogyasztási cikkek (televízió, hűtő, autó) iránti kereslet hatalmas mértékben megnőtt.

A szociális piacgazdaság elgondolása Konrad Adenauer német kancellárhoz köthető. Ez a hagyományos piaci versenyt ötvözte a társadalmi szolidaritással - így jött létre a jóléti állam.

A fejlődés azonban árnyoldalakkal is járt: a tömegkultúra lekörözni kezdte a magas kultúrát, súlyos környezeti károk keletkeztek, és a fogyasztás gyakran öncélúvá vált. Megszűntek a nemek közötti jogi különbségek, és általánossá vált a társadalombiztosítás.

Érdekes tény: A Marshall-segély nagy mértékben hozzájárult Nyugat-Európa fogyasztói társadalmának kialakulásához és a gazdasági fellendüléshez.

Társadalmi változások és az afroamerikai emancipáció

A "vasfüggöny" nyugati oldalán jelentős eszmei és kulturális változások zajlottak le a háború után. Az 1950-60-as években az USA-ban az afroamerikaiak emancipációs küzdelme okozott komoly társadalmi feszültségeket.

Bár a polgárháború (1861-1865) idején eltörölték a rabszolgaságot, a feketék még nem váltak egyenjogú polgárokká. A déli államokban "egyenlő, de elkülönített" rendelet volt érvényben, amely gyakorlatilag fenntartotta a szegregációt.

Fontos: Ezek a társadalmi mozgalmak később nagyban hozzájárultak a polgárjogi mozgalom kialakulásához, amely megváltoztatta az amerikai társadalmat.