A nemzetiségi kérdés és társadalom
Az 1868-as horvát-magyar kiegyezés Horvátországnak széles autonómiát biztosított: saját törvényhozás, kormányzás, de 40 képviselőt küldtek a magyar parlamentbe. Az 1868-as nemzetiségi törvény Deák Ferenc és Eötvös József munkája volt.
A nemzetiségi törvény liberális szellemű volt: anyanyelvhasználat, iskolaalapítás, gyülekezési jogok. De az egységes magyar politikai nemzet gondolatán alapult, ezért a nemzetiségek nem fogadták el.
A monarchiában élő nemzetiségek: románok, szlovákok, németek, szerbek-horvátok, ruszinok/rutének, valamint cigányság és zsidóság. A magyarok aránya folyamatosan növekedett a természetes szaporulat, asszimiláció és a bevándorlás miatt.
A vallási életben három kategóriát különböztettek meg: bevett vallások (református, katolikus, görögkeleti), elismert vallások (izraelita, mohamedán) és megtűrt vallások. A zsidóság emancipációja fokozatosan történt.
Érdekes: A cigányságot ebben a korban még nem ismerték el önálló nemzetiségként.