A mű szimbolikája és szereplői
A világfa a mű központi szimbóluma, ami három világot köt össze: lombja Tündérhont, törzse a földi létet, gyökerei az alvilágot jelképezi. A fa napra és holdra osztott oldala a fiatalságot és az idősséget szimbolizálja.
A tér és idő mesei: a történet egy éjféltől éjfélig tartó kozmikus napon játszódik, ami az ember és az emberiség történetét jelképezi. Csongor kertjében kezdődik és ott is végződik a cselekmény.
A szereplők szimbolikus alakok. Csongor a boldogságkereső romantikus hős, aki nem találja helyét a földi világban. Mellette Balga a földhöz ragadt, humoros oldalt képviseli. Tünde az égi szépséget testesíti meg, míg a három vándor (Kalmár, Fejedelem, Tudós) téves boldogságfelfogást mutat be. Mirigy a gonosz erőket, az Éj pedig a mindenek felett álló hatalmat jelképezi.
A mű eszméje egyértelmű: a földi világ bajaitól független szerelem adja meg az élet értelmét és a boldogságot.
💡 Ma is aktuális: A XXI. században sokan a kalmár útját követik - a pénzt tekintik boldogságforrásnak, pedig Vörösmarty szerint ez tévedés.