Csehov és az unalom mestere
Csehov teljesen újfajta drámát teremtett: a "drámaiatlan drámát". Nincsenek benne nagy konfliktusok, szenvedélyes szereplők vagy drámai fordulatok. Helyette unalmas életet élő embereket mutat be, akik tudják, hogy változtatniuk kellene, de mégsem tesznek semmit.
Ez valahogy ismerősen cseng, nem? Csehov szereplői "fölösleges emberek" - tukmálják maguknak a mindennapi rutint, pedig vágynak valami másra. A Sirály, Cseresznyéskert, Ványa bácsi és A három nővér című darabjaiban mindig ugyanez a helyzet: az emberek beszélnek arról, hogy mennyire másként szeretnének élni, de sosem lépnek.
Csehov zseniálisan mutatta be, hogy sokszor mi magunk vagyunk a saját boldogtalanságunk okozói. A szereplői nem rossz emberek, csak... semmilyen emberek. Nem mernek változtatni, nem merik felvállalni az álmaikat.
Gondolkodj el: Mennyire hasonlítanak Csehov szereplői a mai emberekhez? Hányan ismerünk olyan embereket, akik folyton panaszkodnak, de sosem változtatnak?