Az Alföld elemzése
Ez a vers 1844-ben született Pesten, amikor Petőfi hazavágyott. A költő szembeállítja a zordon Kárpátokat a szeretett Alfölddel - egyértelműen az utóbbit választja.
A leírás a nagy egésztől a részletekig halad. Először a hatalmas távlatokat látjuk ("tengersík vidék"), majd fokozatosan közelítünk: gulya, ménesek, tanyák, végül az ember alkotta csárda.
A vers mozgalmas képekkel teli: "nyargaló futása zúg", "kurjantása hallik", "pattogása hangos ostoroknak". Petőfi népies szavakat használ (gulya, vályu, csikós), amivel közelebb hozza hozzánk a pusztai életet.
A betyár megjelenése fontos - ez a szabadság szimbóluma. A vers végén pedig a távoli templomtornyok azt mutatják, hogy az ember és a természet harmóniában él.
Fontos: A vers szerkezete tükrözi Petőfi látásmódját - egy pontból körkörösen terjeszti ki a tekintetet!