Szerelmi költészete és a Júlia-versek
Petőfi szerelmi költészete olyan, mint egy modern love song – őszinte, érzelemdús és mindenki számára érthető. A népdalokra emlékeztető verselést használ: rövid versszakok, ütemhangsúlyos ritmus, egyszerű, de mély érzelmek.
A „Fa leszek, ha..." című verse metamorfózisos vers – folyton új alakokban mutatja magát a szerelmes költő. Az első versszak a földi, a második az égi szférát jeleníti meg, mindezt természeti hasonlatokkal. Ez a vers mutatja meg legjobban, hogy a férfi a szerelméért mindenre képes.
Szendrey Júliához írt Júlia-versek olyan, mint egy szerelmi napló versekben. A „Reszket a bokor..." című búcsúvers például a lánykérés verse volt – utána mondott igent Júlia a házasságra. Ezek a versek tele vannak gyönyörű metaforákkal: a nő szeme csillag, tekintete szelíd galamb, ajka rubint.
Fontos: Petőfi szerelmi verseiben a népiesség és a magas költészet tökéletesen ötvöződik – ez tette egyedivé a magyar irodalomban.