Móricz életpályája és jelentősége
Móricz Zsigmond a magyar kritikai realizmus legnagyobb alakja, aki végre európai szintre emelte a hazai prózát. 29 évesen robbant be az irodalomba a Hét krajcár című novellával (1908), amit a Nyugatban publikált.
A szatmári Tiszacsécsén született kis parasztcsaládban - apja ötholdon gazdálkodott, anyja egy papné lánya volt. Ez a származás egész életművét meghatározta. Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson tanult, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be, inkább az újságírás felé fordult.
Magánélete tragédiákkal volt tele: első felesége öngyilkos lett 1925-ben, második házassága is válással végződött. Ezek a szenvedések azonban írásaiban is megjelentek, gazdagítva művészetét.
Tudtad? Móricz halála után (1942) a hivatalos Magyarország nem képviseltette magát a temetésén, pedig az ország egyik legnagyobb írójáról volt szó.
Forradalmi parasztábrázolás
A XIX. századi népszínművek romantikus, idealizált parasztképével szemben Móricz brutálisan őszinte volt. Míg Jókai és Mikszáth bájos epizódfigurákként ábrázolták a faluiak, addig ő mélyen beleásott a valódi problémákba.
A Hét krajcár és a Tragédia című novellák megmutatták, hogy a szegénység nemcsak a testet töri meg, hanem a lelket is deformálja. Kis János alakjában szétrombolhatta a "díszparaszt" képét - hőse nem nemes lelkű, hanem eldurvult, az állati ösztönök szintjére süllyedt ember.
Móricz azonban még a legkisszerűbb embereket is a nagy tragédiák magasába emelte. Kis János groteszk bosszúja önmagát pusztítja el, de küzdelme emberi nagyságot nyer.