Toldalékmorfémák: képzők, jelek és ragok
A toldalékok általában egy meghatározott sorrendben követik egymást: szótő + képző + jel + rag. Ez segít eligazodni a bonyolultabb szóalakok elemzésében is.
A képzők új szótári szavakat hoznak létre és megváltoztathatják a szó jelentését vagy szófaját. Például: zöld→zöldell, olvas→olvasás. Ha több képző áll egymás után, képzőbokorról beszélünk.
A jelek jelentésmozzanattal bővítik a szót, de nem változtatnak a szófajon. Ilyenek az igemódok jelei felteˊtelesmoˊd:−na/−ne, az igeidők jelei muˊltido\H:−t, vagy a névszójelek to¨bbesszaˊm:−k,ko¨zeˊpfok:−bb.
A ragok a szó mondatbeli szerepét jelölik ki, ezért záró morfémának is nevezzük őket. Az igeragok (személyragok) minden igét befejeznek, míg a névszóragok taˊrgy−t,birtokos−nak/−nek,hataˊrozoˊragok a főnevek és egyéb névszók szerepét határozzák meg a mondatban.
💡 Megjegyzés: Minden szó tartalmaz legalább egy morfémát, és a ragok mindig a szó legvégén állnak - utánuk már nem jöhet más toldalék!