Számadás - a végső leszámolás
A "Számadás" (1935) Kosztolányi utolsó nagy műve, ami egyben összegzése is egész életművének. A halál témája dominál, de nem depressziós, hanem az élet értékét hangsúlyozza.
A "Hajnali részegség" az egyik legmeghatóbb verse - a létszorongástól gyötört ember számvetése ez. A "Halotti beszéd" pedig arról szól, hogy minden ember egyedi, és a halál olyan valamit vesz el, ami soha többé nem ismétlődhet meg.
A "Szeptemberi áhítat" Kosztolányi utolsó befejezett verse volt. A halál küszöbén álló költő itt jut el a legnagyobb felismeréshez: az emberi élet célja maga a létezés. Ez rapszodikus, emelkedett hangvételű vallomás az élet csodájáról.
Regényeiben lélektani mélységeket tárt fel - nem az események, hanem a szereplők belső motivációi érdekelték. A beavatott narrátor technikájával betekintést engedett hősei lelkébe.
💡 Emlékezz: Kosztolányi szerint "az élet értelme az élet maga" - ez a gondolat végigkíséri egész művészetét.