Anna sírok - Juhász Gyula szerelmi elégiája
Képzeld el, hogy húsz évvel később visszanézel egy régi nagy szerelemre - pontosan ezt teszi Juhász Gyula ebben a versében. Az Anna sírok egy elégia, vagyis szomorú, elmélkedő vers, ami arról szól, hogyan hat ma is rá Anna iránti szerelme.
A vers különleges szerkezetű: három mondat, mindegyik hat-hat sorból áll, de nincsenek versszakok. Ez a forma tükrözi a gondolatok folyását - ahogy az ember elmélkedik a múltról.
Az első részben a költő úgy tesz, mintha békésen fogadná el, hogy az emlékek fakulnak. A múlt idejű igék mutatják, hogy régen történtek ezek a dolgok, és már nem fájnak annyira.
A második részben váltás történik - a jelen idejű igék és a "Ma már" ismétlése azt sugallja, hogy megnyugodott. De aztán jön a fordulat: "O, de mégis" - és itt kiderül az igazság.
Fontos: A vers valódi üzenete a harmadik részben bontakozik ki, amikor kiderül, hogy Anna alakja még mindig jelen van a költő mindennapjaiban.
A záró részben látjuk, hogy Anna mint egy istennő jelenik meg a költő életében - állandóan ott van, befolyásolja minden napját. A befejezés akár egy imádság is lehetne, Anna pedig a szerelem istennőjeként jelenik meg.