Tímár Mihály jellemfejlődése
Tímár Mihály Jókai legösszetettebb regényalakja, aki két ókori mítoszt testesít meg: Midász királyét és Polükratészt. Mindketten látszólag áldottak voltak (minden arannyá vált, illetve mindig szerencsések voltak), de ez valójában átoknak bizonyult.
A főhős jellemfejlődésen megy keresztül: az ártatlanságtól a bűnbe esésig, majd a megbánásig és végül a megtisztulásig. Eleinte becsületes akart lenni, de Ali Csorbadzsi vagyonának felhasználásával bűnbe esik. A Noémi iránt érzett szerelem vezeti rá a helyes útra.
A pénz motívuma végigkíséri a történetet. Minél gazdagabb lesz Tímár, annál piszkosabb dolgokat követ el: megveszteget, hazudik, öngyilkosságba hajszol másokat. Paradox módon minél több a pénze, annál jobb a híre, de annál boldogtalanabb.
A kettős élet végül felőrli: Komáromban Noémit hiányolja, a szigeten pedig Tímeát. Az igazi boldogságot csak akkor nyeri el, amikor lemond a vagyonról és nincstelenül költözik Noémihez a Senki szigetére.
Emlékezz erre: A regény fő üzenete, hogy az anyagi javak nem hoznak boldogságot - ez tipikus romantikus gondolat.