Cselekmény és jelképrendszer
Csongor királyfi az égi szép keresésére indul, de csalódottan tér vissza. Szülei kertjében találkozik Miríggyel, a boszorkánnyal, aki mesél neki a csodás almafáról. Itt jelenik meg Tünde, akibe Csongor beleszeret.
A keresés során mindketten próbákat állnak ki: Csongor kiállja a nehézségeket, Tünde pedig lemond halhatatlanságáról. Csak így érhetik el egymást - mindketten beavatást nyernek a másik világába.
A mű jelképrendszere rendkívül gazdag. A kert a paradicsomi állapot és a szerelem szimbóluma, az alma a termékenységé, a csodafa pedig összeköti a két világot. Az utazás az életutat jelképezi, a hármas út pedig a beavatás helye.
Az Éj monológja a mű kulcsfontosságú része: az Éj szerint minden értelmetlen, de az igaz szerelem mégis értelmet adhat az életnek a mulandóság határain belül.
💡 Üzenet: A történelem körforgás, de a szerelem képes értelmet adni az emberi létnek.