A Jónás könyve - prófétai szerepvállalás
A Jónás könyve Babits legfontosabb erkölcsi műve, amelyet halálos betegsége alatt írt 1938-ban. Ez az elbeszélő költemény nemcsak a bibliai Jónás történetét dolgozza fel, hanem Babits saját szellemi önéletrajza is.
A mű groteszk jellege abból fakad, hogy Jónás egyszerre magasztos próféta és komikus figura. Babits két helyen tér el a bibliai történettől: nála Jónást lökik a tengerbe (nem önként megy), és Ninive lakói nem térnek meg, hanem csúfot űznek belőle.
A négy rész a késleltetés elvére épül: menekülés a küldetés elől, a cethal gyomrában töltött idő, a küldetés teljesítése, majd az isteni kegyelem. A mű hangneme egyszerre patetikus és ironikus-komikus.
Lényeg: A történet legfőbb tanulsága, hogy a költő nem menekülhet el erkölcsi kötelessége elől - "vétkesek közt cinkos aki néma".