Jónás könyve - a költői számadás
A Jónás könyve 1937-1938-ban keletkezett, gégeműtét után, amikor Babits némaságra volt ítélve. Ez a négy színből álló elbeszélő költemény egyszerre bibliai történet újraértelmezése és szellemi önéletrajz - Jónás a költő alakmása.
A bibliai történettől eltérően Babits Jónása sokkal esendőbb figura. Meglapul a hajófenéken, és háromszor is kigúnyolja a nép - ezért jogosan érzi, hogy Isten cserbenhagyta. Az önérzetében sértett Jónás maga is sértetté válik, amikor Ninive pusztulását kívánja.
Babits üzenete egyértelmű: az öldöklés és pusztítás csak további erőszakot szül. Isten az árnyékot adó tök elpusztításával tanítja meg Jónást, hogy nem az ítélkezés a feladata, hanem csak Isten szavának közvetítése. "Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem" - hangzik az isteni figyelmeztetés.
💡 A mű lényege: A próféta (vagyis a költő) nem hallgathat - erkölcsi kötelessége szólni, mert "Vétkesek közt cinkos, aki néma".