A walesi bárdok - Elemzés
A walesi bárdok Arany legismertebb történelmi balladája, amelyet 1857-ben, Ferenc József magyarországi látogatása kapcsán írt. A költő visszautasította, hogy dicsőítő verset írjon az uralkodóról, helyette ezt a rejtett jelentésű balladát alkotta meg.
A történet I. Eduárd angol király walesi hódításáról szól, aki 500 énekest végeztetett ki, mert nem voltak hajlandók dicsőíteni. A párhuzam egyértelmű: Wales = levert Magyarország, Edward = Ferenc József, a bárdok = magyar értelmiség.
A ballada egyszólamú, lineáris szerkezet szerint épül fel. Edward három bárd elé áll: az öreg bölcs a halott katonákat siratja, a fiatal a gyászoló nők sorsát énekli, a vakmerő harmadik (talán Petőfi?) megátkozza a zsarnokot. Mind a 500 bárd inkább a máglyahalált választja, mint a megalázkodást.
💡 Az átok ereje: Edward végül megőrül - a megölt bárdok éneke örökké a fülében zeng, ami mutatja, hogy a zsarnokság végül önmagát bünteti meg.