Szakítás Lédával és Csinszka megjelenése
1912-ben véget ért a kilenc évig tartó kapcsolat. Ady "kinőtte" Lédát - ő már felnőtt férfi lett, míg az asszony öregedett és kötöttségeket akart. A szakítás verse, az "Elbocsátó szép üzenet" kegyetlen őszinteséggel kezdődik: "Hát elbocsátlak még egyszer, utószor."
Ady szándékosan bántó dolgokat mond, hogy végleg eltávolítsa magától Lédát. Meghazudtolja szerelmüket: "sohasem kaptam, el hát sohasem vettem" - pedig tudja, hogy az asszonynak köszönhet szinte mindent. A búcsúvers, a "Valaki útra vált belőlünk" már kedvesebb hangvételű.
Csinszka (Boncza Berta) érkezése új fejezetet nyitott. A tizenhat éves lánnyal évekig leveleztek, mielőtt 1914-ben találkoztak, majd 1915-ben házasodtak össze. Ez már nem volt szenvedélyes szerelem, hanem megbékélés és nyugalom.
Érdekes! Az "Őrizem a szemed" című vers népdalszerű egyszerűségével mutatja meg ezt az új szerelmet - nem szenvedély, hanem biztonság és egymásra találás vigasza.
A Csinszka-versek szépsége és idillsége menedéket jelentett a háború borzalmai között. Ady lenyugodott, bár a húsz év korkülönbség és saját nyugtalan természete továbbra is feszültséget okozott.