Léda-versek: a diszharmonikus szerelem
A Léda-versek Diósiné Brüll Adélhoz íródtak, akivel 1903-ban ismerkedett meg Ady Nagyváradon. Ez a kapcsolat minden volt, csak békés nem - nagy veszekedések és egymásra találások váltakoztak folyamatosan.
Már az is hatalmas botrány volt akkoriban, hogy egy férjes, nála idősebb asszonyról írt szerelmes verseket. Ady és Léda nyíltan felvállalták kapcsolatukat, ami a társadalom számára elfogadhatatlan volt.
A diszharmonikus viszony áll a középpontban a hagyományos boldog szerelem helyett. Ezek a versek, mint a "Héja-nász az avaron" vagy a "Lédával a bálban", vad, szenvedélyes szerelmet mutatnak be, ahol a szerelem és a halál összefonódik.
A Léda-versek először az "Új versek" kötetben jelentek meg "Léda asszony zsoltárai" címmel. A név egyébként fordítva olvasva Adélt jelenti, de mitológiai utalás is - Zeusz hattyú képében csábította el Lédát.
Fontos: A Léda-versekben a szerelem mindig küzdelmet jelent, soha nem nyugalmat!